Immár ötödik éve vagyok részese a tanítói hivatásnak, amely már gyermekkorom óta közel áll a szívemhez.  Az elmúlt öt évben megtapasztaltam, hogy tanítónak lenni nem csupán a tanításról szól. Sokkal inkább a kísérésről, bátorításról, bizalomról, türelemről és arról, hogy a gyermekek mellett legyünk az első lépéseiknél, sikereiknél, de akkor is, amikor valami éppen nehezebben sikerül.

Tanítóként fontos számomra a szeretetteljes, biztonságos és családias légkör kialakítása. Hiszem, hogy a gyerekek akkor tudnak igazán kibontakozni, kérdezni, hibázni és fejlődni, ha érzik, hogy elfogadó közeg veszi körül őket. Fontosnak tartom, hogy az osztályteremben ne csak egy közösség, hanem egy olyan kis csapat formálódjon, ahol figyelünk egymásra, segítjük és elfogadjuk a másikat. Éppen ezért kiemelt szerepet kap nálam az érzelmi nevelés is. Szeretném, ha a gyerekek megtanulnák felismerni és megfogalmazni saját érzéseiket, miközben megtanulják megérteni és elfogadni társaik érzéseit is. A mindennapjaink fontos részei a beszélgetések, a közös gondolkodás és az egymásra való odafigyelés.

A tanórákon igyekszem minél több élményt, játékot és kreativitást csempészni a tanulásba. Szívesen alkalmazok drámajátékokat, mozgásos feladatokat és digitális eszközöket is. Nagyon közel áll hozzám az élménypedagógia, mert hiszem, hogy amit örömmel, saját élményen keresztül tapasztalunk meg, arra sokkal könnyebben és szívesebben emlékezünk. Az olvasás népszerűsítése évek óta szívügyem. Szeretném megmutatni a gyerekeknek, hogy egy könyv nem csupán egy újabb feladat, hanem egyfajta kapu a különleges történetekhez, a fantázia világához és a közös élményekhez. Ezért fontos számomra, hogy sokat és örömmel olvassunk együtt.

Én már izgatottan várom, hogy együtt kezdjük el ezt a különleges utazást!

Szeretettel várom Önöket, és Gyermekeiket!

Üdvözlettel:

Menyhárt Dzsennifer
Dzseni néni

  << Vissza