Gyerekekkel foglakozni szerintem a leghálásabb feladat. Szerencsés vagyok, hogy ez a hivatásom.
Fantasztikus érzés, hogy a mostani egyetemi élményeikről, sikereikről mesélő diákok életének része lehettem, egy pici szeletet hozzátehettem.

Nagyon fontosnak tartom a tanító-gyermek lelki kapcsolatát és a szülő-gyermek-tanító kölcsönös együttműködését, tiszteletét, bizalmát.
Kiemelt feladatnak tekintem az erkölcsi nevelést, a jó osztályközösség formálását, az ezt segítő együttműködő-, csoportos munkaformákat, ugyanakkor az alapismeretek biztos elsajátítását, a kötelesség- és feladattudat kialakítását, amelyhez a szülői együttműködés nélkülözhetetlen. A mostani kis osztályom munkája és lelkülete erről tanúskodik. A jövőben is az odaadó, fegyelmezett, következetes és szeretetteljes munkára szeretnék építeni.
Nevelésemben a tudás, az elvárások és kötelesség, a társak elfogadása mellett helye van a jókedvnek, humornak, valamint a pozitív ösztönzésnek, motiválásnak is.

Bizony nagy változások ezek a gyerekek életében, hiszen a játék mellett már a tanulásé lesz a főszerep. Igyekszem segíteni benne őket, hogy zökkenőmentesen történjen az átmeneti időszak, büszke kis Filléresek legyenek!

Két gyermekes anyukaként pontosan tudom, milyen izgalmas ez az időszak a szülők és a gyermekek életében, milyen új feladatokkal kell szembenézni. Szeretettel várom Önöket a nyílt óráimra, a kicsiket az ovis foglalkozásokra, hogy ez az izgalom ne aggodalmas, hanem megnyugtató, örömteli legyen.

Weimann-Kamarás Csilla

  << Vissza